Itt az ideje, hogy a blog másik címre, másik névvel elköltözzön. Akit érdekel, hogy ezentúl hol találhatja meg, az írjon mailt, s megválaszolom:-). Köszönöm az eddigi olvasottságot, jó érzés, hogy van, akit érdekel mi van velem:-). Pá!

Lány: Mondd el, számodra milyen egy igazi dögös csaj!

Fiú: Szőke haj, nagy mellek, barna szem...

Lány: Akkor ezek szerint én nem vagyok dögös...

Fiú: Az előbb nem arra kértél, hogy írjam le, milyen számomra a tökéletes lány:-)

Tegnapelőtt Kíra feljött hozzánk, míg Inezt altatták. Itt volt az asztalon a mikuláscsoki, amit neki szántam, hát odaadtam, mondván hogy találkoztam a mikulással, és ő mondta, hogy adjam át. Erre rám néz, és nagyon komolyan megkérdezi: De azt mondta, hogy nekem add ide? Annyira édes volt, őszintén hitt abban, amit mondtam neki, nagyon megkapó pillanat volt!

A másik ma volt, beszéltem Torival, és kértem adja meg Tamás számát. Erre írja: 063070589...:-)))). Na ezen milyen jót mosolyogtam, ez tipikusan ő volt!:-)))) Mondom a kettő együtt nem megy, vagy 30, vagy 70:-)))

 Elgondolkoztató dolgok...

Tudod-e, hogy az az ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge?

Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?

Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a:Szeretlek!Bocsáss meg, és Kérlek segíts?

Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?

Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?

Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak?

Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig visszakerül hozzád?

Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe mondani?

Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedböl kérsz, az a kérésed teljesül?

Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint az egészség, a gazdagság, vagy a szerelem.

Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal.

Érdekes, nem?

Már egy ideje fantasztikus hétvégékben részesülök, és ez csak fokozódik. Most hétvégén mikuláspartin voltunk Timinél. Picit késtünk, mert a színház elhúzódott, sokkal később végeztem, mint terveztem, így 10 perces csúszással estünk be a partira. A krampusz már ott volt, és nagy izgalomban tartotta a gyerekeket a mikulás érkeztével kapcsolatban. Hamarosan meg is jött a nagy pocakos, piros ruhás ajándékosztogató:-). Odika nagyon édes volt, elvarázsolva bámulta, hiába szóltunk hozzá, nem hallott meg semmit az egészből:-). Inezke fel volt pörögve, sétált fel-s alá, Kíra meg csak a mikulásra figyelt. Nagyon sok gyerek volt, meg persze sok felnőtt is. Jó fej volt a mikulás, jót szórakoztunk.

Ilyen sokáig még egyszer sem maradtam, Krisz is jól érezte magát, és ennek nagyon örültem. A parti után hazavittük anyut, majd mentünk ki Veresre:-). Kissé izgultam, hogy találkozni fogok a szüleivel, de másnap ez az izgalom hamar elmúlt, ugyanis nagyon laza, jókedvű emberek, és nagyon szerettem velük lenni. Igazi családi hangulat volt, jól esett a lelkemnek:-). Este még a nagymamáját is meglátogattuk, aki egy zseniális öreg néni, kicsit még hasonlít is az én mamámra. Nagyon aranyos volt, élveztem a tájszólását, a kedvességét, és nagyon tetszett hogy fiatalnak nézett:-). Megyek máskor is:P:-). Szuper hétvége volt, köszönöm szépen!

Szombaton szervizbe vittem az autót. Előtte még elvittem Kriszt munkába, ez volt az első alkalom hogy én vezettem az autót. Persze mondanom se kell, hogy mennyire béna voltam:-(. Szörnyen izgultam, és nagyon rosszak voltak a váltásaim. A forgalom nem volt nagy, ez azért megnyugtatott. Odafele még oké volt, mert ugye ott ült mellettem, így biztonságban éreztem magam. De aztán kiszállt, és ott maradtam egyedül. Reszketett a lábam, és erősen gondolkodtam, hogy biztosan bevállalom-e. Lejátszódott bennem, hogy pár perc múlva már ott várom a mentőket valahol, vagy épp a másik autóból szedek ki valakit...de aztán erőt vettem magamon, arra gondoltam, hogy Krisz bízik bennem, ezért elindultam. Akartam még egy kört menni ott a tömbök körül, de elmaradt, elindultam. Már úton voltam, nincs mit tenni. Arra gondoltam, ha nagyon elhagy az erőm, akkor valahol leállok, míg összeszedem magam. De nem volt rá szükség, nem volt sok autó, ezért jól tudtam haladni. Előző este már mentünk arra, így az útvonallal nem volt gond. Még parkolóhelyet is sikerült találnom, pedig az Izabellában van a szerviz, ami eléggé forgalmas utca. Elsőre nem tetszett ahogy beálltam, mert picit kilógtam a többi autóhoz képest, ezért kiálltam, majd újra be, és másodjára olyan jól sikerült!!!! És olyan boldog voltam!

Bevittem a kulcsot, ott hagytam, háromnegyed 1-re kellett visszamennem érte. Akkor már full adrenalin, nagyon be voltam zsongva, és már nem is féltem. Megkaptam  a kulcsot, aztán meg kisebb szívinfarktust, mert mentem oda, ahol én hagytam az autót, és sehol nem volt...ugyanaz az érzés, mint mikor kimentem a konyhába, és a laptopot sehol sem találtam. Az a hirtelen sírógörcs akart rám törni, az erőm is elment, siettem vissza  a szervizbe, hogy kérdezzem meg a pasit nem állt-e el vele, és akkor látom, hogy ott van pont a szerviz előtt...hú, micsoda megkönnyebbülés volt az! Persze a pasi elég kicsi helyre állt be, így kisebb manőverezések árán sikerült elindulnom, én már jót szórakoztam magamon:-). Elterveztem fejben merre fogok menni, de persze richtig nem úgy sikerült, nem lehetett ténylegesen balra fordulni ott, ahol én agyban lejátszottam, így másik útvonalon mentem, de ez is jó volt, Jajj hogy mennyire élveztem!!!!! És negyed óra múlva már a helyén állt az autó, épen, sértetlenül. Alig akarom elhinni hogy egyedül megcsináltam, és hogy ezt Krisz rám bízta.Szerintem ez adott erőt az egészhez. Madarat lehetett fogatni velem aznap, az már biztos!:-))))))))))))))))))))))

A következő történet bizonyítéka annak, hogy Krisz bízik bennem. Nekem nagyon sokat jelent, amit mondott, és amit rám bízott, azt hittem nem hallok jól, és alig bírom elhinni! A történet a következő:

Hétfő este fél órás indítózás után indult csak be a kis Clio, kedden reggel pedig be is dobta a törölközőt:-(. Krisz megkért, hogy vigyem el a kulcsot szervizbe, hátha nincs komolyabb baja. Kedden este találkoztunk, és miközben beszélgettünk, felhívta a testvére, hogy elújságolja, hogy négyszer egymás után sikerült beindítani az autót. Na, ennek mindketten örültünk, majd egyszer csak azt mondja Krisz, hogy ha reggel is beindul az autó, azzal jön be, ideadja a forgalmit, hogy vigyem el én szervizbe a kocsit. Én meg néztem rá, hogy ez most komoly? Rám merné bízni az autóját??? Nekem ez akkora nagy dolog, hogy ezt sokan nem tudják megérteni, de azt gondolom ez feltétlen bizalmat jelent, hisz nem egy kis tárgyról van szó, én meg- akárhogy nézzük is- kezdő jogsis vagyok.  Még most is iszonyúan felpörgök még a gondolattól is!

Másnap nem indult be ugyan a kocsi; elvittem a kulcsot, ennek ellenére még vissza kell menni autóval együtt, úgyhogy lehet szombat reggel mégicsak rá kell szolgálnom a bizalomra:-).

Nagyon köszönöm, Krisztián, ez csodálatos volt!:-)))

Vasárnap délután kiállításra mentünk, Méghozzá láthatatlanra. Már rég szerettem volna "megnézni" ezt a kiállítást, és most külön öröm volt Vele elmenni:-).

A műsor első részében egy Gábor nevű fiatal, vak fiú engedett betekintést a világukba, elmondta a Braille ábécé alapjait, sőt, meg is mutatta. Engem lenyűgözött, hogy a 3×2-es rendszerben milyen egyszerűen lehet betűket formálni. Aztán a metrókban elhelyezett vakoknak szóló írásokról beszélt- amik egyébként semmilyen szinten nem használhatóak a számukra, ráadásul a kutya nem tudatta velük, hogy ott ilyen is van- , amikor jött egy ügyintéző lány, és szólt, hogy mehet a csoport. Kb. 9-en voltunk a csoportunkban. Mikor bevezettek minket a vaksötét terembe, Sanyi, a vezetőnk- aki szintén vak- bemutatkozást kért mindenkitől. Azt hiszem itt igazán aktuális volt a Vak vezet világtalant mondás:-) (na jól van, csak vicceltem:-))). A csapat igen jó kedvű volt, a magunk elé kitett kezet senki nem alkalmazta, hisz azt se tudtuk hol vagyunk éppen, így természetesen egy-két kéz megfordult a hajamban, illetőleg a kezemen, ami jó kis nevetésekre adott okot. Maga a történés nagyon érdekes volt. Próbáltam mereszteni a szemem, hátha látok valamit, de tök sötét volt, semmi fény, és ez nagyon furcsa érzés volt. Az első részben valami farmon jártunk, jobb oldalon eszközök voltak a falon, bal oldalon meg valami szárnyas (én tyúkra tippeltem), amitől persze meg is ijedtem:-). A következő helyiségben az "utca" volt, korlátokkal, szemetessel, tájékoztató táblával, aztán a konyha következett, ahol majdnem mindent felismertem, majd valami szoborpark, ahol 5 szobor volt, ebből az Atlaszt és a Buddhát ismertem fel, ez utóbbira még igen büszke is voltam:P. A vége pedig egy kávézó (?) volt, ott lehetett édességet és innivalót venni.

Csodálatos érzés volt, hogy Krisztián végig fogta a kezem, és nem egyszer meg is ölelt. A vak sötétben óriási biztonságot adott, nem féltem egy percig sem. Persze tudom, a tudat hogy nemsokára kimegyünk, sokat jelentett, mégis olyan csodálatos volt magam mellett tudni Őt!

Miután kijutottunk, még vissza lehetett menni az első terembe Gáborhoz, ahol több kis szerkezetet is ki lehetett próbálni. Ezt ott készítettem:

(fejtsétek meg:P).

Mikor kijöttünk, nagy öröm töltött el, hogy láthattam a fákat, leveleket, a Népliget koszos környékét! Fantasztikus érzés, hogy szemünk által mennyi mindent magunkévá tudunk tenni, és még csak fel sem fogjuk ezt a csodát, amit annyira hétköznapinak tekintünk! Szerintem mindenkinek el kellene mennie erre a kiállításra!

Ez a történet egy kedves barát-párról szól, kérésükre nem említek neveket, így a főszereplő egy fiú, és egy lány...

Közös életüknek egyik estéjén a lány igen feszült, nem jellemző rá, nyugodt, csendes beszédű, simulékony. Hosszú, fárasztó napon van túl, békére vágyik, de valami nem hagyja, mozgatja belülről. Érzi, hogy ez nem jó. Képeket akar átküldeni emailben, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem sikerül neki. Ettől még feszültebb. Jön a fiú, és segíteni akar, felajánlja, hogy majd ő lekicsinyíti a képeket, akkor hátha átmennek.

De a lány nem akarja, úgy érzi, hátráltatja a fiú, értse meg, hogy őt most békén kell hagyni. Ennek ellenére a fiú mégis csak megteszi. Meg is van a hatása, a lány felkapja a vizet, és köszönet helyett erőszakosnak titulálja a fiút, majd fogja magát, és inkább sétálni megy. Erre van szüksége. De sajnos nem nyugszik meg teljesen, hazamegy, és morcosan, távolságtartóan fekszik be az ágyba; párjai sokáig pakol, csak hogy a további  konfliktusokat elkerülje.

Reggel később ébred a lány, a fiú már munkába ment. Kimegy, és talál egy levelet az asztalon.

A fiú írta, neki. Ez volt az első mondata:

Ezeket elfelejtettem tegnap mondani. Köszönöm, hogy...

Két oldalas felsorolás következett. Minden szava könnyeket csalt a lány szemébe, szégyellte magát és szörnyen bánta az előző estét. Hogy engedte, hogy a szeretete helyett az indulatai ragadják el, hogy így reagált, és keserű szájízzel tért nyugovóra.

Kell ennél több? Ez bármikor előfordulhat, mindenkinek vannak rossz napjai. És mindenki reagál a tőle megszokottól eltérően. De mi másról szól a szerelmünk, szeretetünk, ha nem erről? Engem ez a történet megragadott, és példát mutatott. Remélem sikerül követnem:-).

Sétálni mentünk. Az első alkalommal felállított kb. 10 km-es mércét tartani kellett, ezért megcéloztuk a várat, mivel még nem volt ott. Azt mondtam, idegenvezető leszek. A végén én láttam új helyet, általa:-)

(Vigyázat, a kutya harap:-)).

És a szobor: tövében egy "gyíkkal", és öt perces röhögőgörccsel:-) A jó az, hogy nemcsak engem kapott el....

Majd egy újabb szép este, Margit szigeti túrával, Városligeti sétával, Anonymus szobrával, és pici csalódással. Emlékeim szerint nem volt arca ( a kis arcátlan:-)), de megtréfált a memóriám.

Meglepő módon nevetés itt is volt, egy hülye majomnak köszönhetően:-). Istenem,de szép is volt:-).

És jött egy nap, amikor kimerészkedtünk a fényre, csak hogy minden világos legyen:).

Gyönyörű színek, csodás pillanatok, jó társaság...hm, kell ennél több?:-) Nekem ez bőven elég:P.

Holdfény festi szirmát,

Anyaföld teremti védőpajzsát,

az Ég adja csodás illatát,

s Napfény a varázsát.

'Cause everytime we touch, I get this feeling

and everytime we kiss, I swear I could fly

Can't you feel my heart beat fast?

I want this to last

I need you by my side...

Eljött az ideje, hogy írjak Róla. Arról a személyről, aki bár rövid ideje lépett be az életembe, mégis annyi mindent hozott már bele, hogy azt felsorolni is nehéz. Mesélhetnék gyíkokról, Budai várról, esti fényekről, Anonymusról vagy Hülye majomról, de ez semmit sem mondana el arról, hogy milyen is ő...az édes mosolya, a kíváncsi tekintete, az okos észjárása, a keze melege, és az a sok-sok átsétált óra, ami olyan csodálatos volt! Nem tudom hogy mivel érdemeltem ki őt, de nagyon köszönöm:-).

4 éves lettem, Isten éltessen:-). Éltet is, hála Neki érte:-))).

Olyan szép elalvás előtti kívánságot kaptam, hogy muszáj leírnom:

Angyalkák vigyázzák álmaid és tegyék széppé gondolataid!

Beszélgettem múltkor Endrével chat-en, mondom neki hogy megvan a jogsim. Gratulál, majd mondja: menjünk vezetni. Először azt hittem viccel, de aztán kiderült, hogy nem, sőt! Nagyon is komolyan gondolta, hogy megengedi, hogy vezessem az autóját!!! Hát már a gondolat is igencsak felvidított:-).

Mivel már vagy 3 napja jobban vagyok, megbeszéltük hogy ma elmegyünk Dobogókőre, az nincs se túl messze, se túl közel, van benne kanyar is, emelkedő is, helyiség is meg nem is:-). Hát így is tettünk, népligetnél beiktattunk egy pár perces gyakorlást, hogy azért szokjam a kocsit, aztán irány Dobogókő! Elsőre nagyon furcsa volt a kis Corsa, mert eddig akárhány autót vezettem (ez tök jól hangzott:-))) (azaz kettőt:-P), mindnek ugyanolyan volt a váltója, itt pedig rükverc-el indult. Ez elsőre nagyon furcsa volt, de elég hamar megszoktam. Nagyon tuti kis autó, minden szuper jól funkcionál benne (ezt az oktatóméval összehasonlítva tudom mondani:-))).

Az út odafele csodás volt, nagyon élveztem hogy vezetek, Endre nagyon türelmes volt, és nem szólt bele, nem osztott jó tanácsokat, és nem is nyúlt bele a vezetésbe. Utólag kérdeztem meg, hogy miket hibáztam, hogy tudjam legközelebb mire kell jobban figyelni. A követési távolsággal akadtak néha gondok, illetve a fékezést se húzom el túl hosszúra:-).Nagyon féltem a motorosoktól, olyan közel jöttek, és olyan gyorsan mentek! Komolyan félelmetes volt, amikor a kanyarokban felbukkantak hirtelen!

A friss levegő és a csodás látvány nagyon jót tett. Már többször jártam ott, de ilyen szépnek még sose láttam! Az erdők a domboldalon olyanok voltak, mint valami finom kelme, amit az ember szívesen simogat, a dombok erős kékje szépen kirajzolódott az ég halvány színében, és még pici köd is volt. Csodaszép volt! És még a parkolóőr is tök rendes volt, mert majdnem egy órával tovább maradtunk, mint amennyi fizetve lett, de nem kért plusz pénzt:-). Szóval összegezve életem első jogsis vezetése igen jól alakult. Köszönet érte ez úton is:-).

Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe - bárkiébe.

Ha egy ideális pasit akarok, nincs más dolgom, mint megszülni?

Olyan gyorsan futok, hogy a halál ne érjen utol soha.

Elég volt belőlem, beszéljünk magamról.

Egy pasinak nem lehet elégszer elmondani, hogy nem vagy terhes.

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?

Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerűen.

- A nők férfiagyvelőt esznek vacsorára.
- Azért soványak.

Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv.

A borosta nem szúr. Ha a megfelelő oldalán élsz.

Kedves Naplóm! Marhaság! Mitől volna kedves egy napló?

Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel!

Az alvás nem olyan, mint az evés, de azért örök második.

A skizofréniával sosem vagy egyedül.

Ne lopj! A kormány rühelli a konkurenciát!

Tegnapelőtt nagyon izgultam, tegnap már kevésbé. Aztán eljött a fél 8, és végre találkoztunk. S azóta csak vigyorgok, vigyorgok. Ez azért sokat elmond, nem?:-))))

Ma megtudtam, hogy egy ló gyomra a termetéhez képest elég kicsi, 15-20 literes, viszont a vakbele 40 literes. Úgy biza, nem csalás és nem ámítás, ez tényleg így van.

Cserébe elárultam, hogy a világ leghosszabb hídja 35 km-es, a Sárga tenger fölött köti össze Kína két nagy iparvárosát: Sanghaj-t és Ningbo-t. A híd neve Szutung:-).

Mire felértünk a kilátóhoz, 938 méterre, már fáradtak voltunk, persze Antit kivéve, hisz ő nem fárad el, ugyebár:-). Nagyon szép volt a kilátás onnan.

Visszafele jönni már sokkal könnyebb volt, bár mikor a betonútra értünk már annyira izomlázas volt a sípcsontom, hogy csak csapdosni tudtam a lábam. Mire végre visszaértünk a kocsihoz, már nagyon örültem, hogy vége van, jöhet a pihenés. Hát nem jött:-). Elindultunk vissza Veröce irányába, el is értünk pont a táblához, mikoris az autó szépen leállt, kifogyott a benzin (a mutató nem volt jó, ezért nem tudhattuk...). A legközelebbi benzinkút pedig Nagymaroson volt, 5,3 km-re. Igazán örültem annak a hírnek, hogy akkor ezt most gyalogoljuk le oda-vissza:-). Elindultunk, az elején még próbáltam stoppolni, persze semmi sikerrel, aztán feladtam, és bandukoltunk szépen egymás után libasorban az út szélén. Közben az óraátállítás miatt ránksötétedett, ennek ellenére nagyon élveztem az egészet. Hideg egyáltalán nem volt, csupán egy-egy liter vizet kellett legyűrnünk, hogy a flakonokba benzint vihessünk:-). Visszafele viszont szerencsénk volt, mivel egy nő elvitte Gábort az autóig, így ő visszajött értünk. Szép kirándulás volt, tök jól éreztük magunkat:-).